A főzés alapjában véve élvezet, csak akkor van vele gond, ha minden egy személy vállán van.
Már második alkalommal gyűlik össze a család kifejezetten azzal a céllal, hogy főzünk. Tulajdonképpen van olyan hagyománya, hogy nyaralások alkalmával mindenki azt és annyit főz, amennyit akar és így a közös vacsora sokszínű.
A napi főzés is nálunk már régen vagy arról szól, hogy főzök jókedvből a hűtőnek, vagy valaki főz magának és annak, aki még kér.
De a csirkecomb rántás, vagy az ecetes hal, az egy időigényes művelet. És a mennyiség sem csak magamnak, mivel úgy nem gazdaságos.
Így például tegnap összegyűltünk ecetes hal készítése címén. A panírozás a sok kézzel olyan gyorsan ment, hogy mindenki csodálkozott, hogy már kész is.
Végtelen sok hagymát vágtunk össze. A hagyma vastagsága függ a készítője stílusától, de így legalább sokszínű. Ilyenkor például nem mindig használunk csoda szeletelőt, pedig egyformább és gyorsabb lenne. De az étellel való kézimunka ha nem vagy siettetve, akkor élvezet. Közben beszélgetünk, sokat nevetünk. Felhívtuk az egyik barátunkat, hogy elénekeljük neki a boldog szüli napot.
Az ecetes hal sarkalatos pontja a páclé, az internet bár ajánlja az amúgy is ismert hozzávalókat, de csak annyit mond ízlés szerint.
Itt parázs vita alakult ki a só mennyiségéről, végül kiöntöttük a már forró víz felét, mert kicsit több só volt benne a kelleténél.
Már hűtőben van az egész. Mindenki elégedett, jó kedvű, és nem túl fáradt, mert nem egyedül gályázott.
Remélem kitart ez a rengeteg hal szenteste napjáig.
A következő projekt a családi halászlé főzés lesz karácsonykor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése